
Szombat reggel fél hét. Épp kelek, több emberrel egyetemben. Fél nyolcra már mindenki a dunaszerdahelyi stadionban szorgoskodik. Az egész város lázban ég a kora délután lezajló futballrangadó miatt. A teltház teljesen nyilvánvaló. Corgoň Liga, FK DAC 1904 – ŠK Slovan Bratislava, jóval több, mint egy futballmérkőzés…
Készül a koreográfia. Fóliákat cipelünk, kartonlapokat és pénztárgépszalagokat helyezünk el minden széken. Nemsokkal ezután megbeszélés a stadion épületében a problémamentes lebonyolítás végett majd irány a Lidl parkoló, ahol találkozunk a többi DAC szurkolóval. Arcfestés folyamatban, zúg a Kárpátia, lassan indulunk. Az immár jelentős tömeg elindul a stadion felé(“Millenium Corrozium Stadium”:D) meglehetősen magas létszámú rendőri különítménnyel kísérve. Egy megállót beiktatva megemlékezünk az etnikai revíziót megvalósító első bécsi döntésről, természetesen nem maradhat el a Himnusz eléneklése sem.
Már két és fél órával a mérkőzés előtt óriási a tömeg a beléptetőkapuknál. És ebben a pillanatban elkezdődnek a problémák. Megtudjuk, hogy a Szlovák futballszövetségnél jó előre bejelentett görögtüzeinket elkobozta a rendőrség. Mint kiderült a futballszövetség megfigyelője egyszerűen letagadta ezt a tényt és azt is neki köszönhettük, hogy sokáig kellett várnunk a kapuknál.
Jönnek az égszínkék majmok, akarom mondani a Slovan szurkolók. A DAC étterem teraszára a rendőrök totális asszisztja mellett petárdákat dobálnak, többek között jelen van az YBS elnöke, az FK DAC alelnöke és pont én is salyát szememmel látom a történteket.
Már a tribünön vagyunk, nálam is megafon, magyarázom a nézőknek mit kellene csinálni. Állíttólag mindenki felfogta, de már látszik, hogy ebből káosz lesz. A pénztárgépszalagokat a megbeszéltek ellenére jó előre bedobálják. A himnusz elénklése még jólmegy a több, mint 10 ezer embernek, az óriás kék-sárga zászlók kihúzása megkezdődött, a kartonlapokat pár ember kivételével nemrakta fel senki. Még jó, hogy baszkodnak a nyugdíjasok, mert nemlátnak az állóktól.
folytatása következik……